Marcus a közelben állt.
Számított a kínos helyzetre.
Talán félelem.
Eleanor ehelyett lenézett Scoutra, és azt mondta: „Nos.”
Ráchel várt.
„Úgy tűnik, a tegnapi énemnek több esze volt, mint a mainak.”
Ráchel nevetett.
Marcus is így tett.
Eleanor végigsimított Scout hátán.
Aztán komoly lett.
„Tényleg azt mondtam, hogy ne mondjam le az utaimat?”
„Megtetted.”
„Nehéz helyzetben voltam?”
Rachel ránézett.
„Rendkívül.”
« Jó. »
Hazafelé menet Eleanor háromszor is megkérdezte, hol vannak.
Rachel minden alkalommal válaszolt anélkül, hogy javított volna a hangján, vagy emlékeztette volna, hogy már kérdezte.
Scout Eleanor mellé ült a hátsó ülésre.
Otthon Eleanor megállt a bejárati ajtóban.
Mindenhol fényképek voltak.
Dániel a tóparton.
Dániel ecsetet tart a kezében.
