Az út melletti kutya annyira ki volt éhezve, hogy azt hittem, már halott, amíg a tekintete felém nem vándorolt.
Amikor felemeltem, használhatatlan hátsó lábai egy szinte semmit sem nyomó test alatt lógtak, és ahelyett, hogy ellenkezett volna velem, az arcát a mellkasomhoz nyomta és sírni kezdett.
Azt hittem, hogy az elhagyása volt a legrosszabb dolog, ami valaha történt vele.
Kevesebb mint két órával később egy állatorvos megmutatott nekem egy röntgenfelvételt, és közölte, hogy bármi is történt vele, az hetekkel azelőtt kezdődött, hogy bárki is otthagyta volna az út szélén.
Délután 4:12-kor kaptam meg az üzenetet.
Elhagyott kutya a park közelében. Ki nem állhatja.
Egyetlen fénykép volt csatolva.
Egy fekete kutya feküdt összegömbölyödve egy elszáradt fűsáv szélén a járda mellett. A bundája annyira piszkos volt, hogy nem tudtam megállapítani, a hátán lévő szürke foltok porból vagy hiányzó szőrből állnak-e. A bordái tisztán látszottak. Az egyik mellső mancsa az álla alatt pihent.
