Egy kis metszetboltban Eleanor átadta Scout rézszívét.
A hátuljára megkérte a hivatalnokot, hogy vésse bele a dátumot.
Semmi más.
Ráchel zavarban volt.
„Miért csak a mai dátum?”
Eleanor így válaszolt: „Mert emlékezni akarok rá, hogy volt egy nap, amikor tudtam, hogy ez megtörténhet.”
Aztán megkérte Rachelt, hogy ígérjen meg valamit.
Hogy ne mondjuk le az utazást.
Nem szabad elvenni a függetlenség minden darabját csak azért, mert egy nap rosszul sülhet el.
Kompromisszumot kötöttek.
Közvetlen éjszakai vonat. Scout mellette. Azonosító a galléron. Rachel az állomáson várja.
Eleanor felszállt, pontosan tudván, hová megy.
Órákkal később sötétben ébredt, és semmit sem tudott az egészből.
Most egy állomáson ült a padon, és hallgatta, ahogy Rachel elmagyarázza a tervét, amit ő maga eszelt ki kevesebb mint huszonnégy órával korábban.
