Nem olyan gyakran.
Nem olyan messzire.
De ő folytatta.
Néha az egész utazásra emlékezett.
Néha zavartan ébredt.
Hónapokkal később egyszer felhívta Rachelt egy állomásról, és azt mondta: „Úgy tűnik, ideiglenesen eltévedtem.”
Rachel megkérdezte: „Scout veled van?”
Eleanor lenézett.
A kis corgi a cipőjének dőlve ült.
« Igen. »
„Akkor nem rontottál el mindent.”
Eleonóra elmosolyodott.
Addigra a sárgaréz szív friss vésete már nem volt friss.
A szélei elkezdtek tompulni, csatlakozva a már ott lévő karcolásokhoz és nyomokhoz.
Eleanor soha nem emlékezett rá, hogy gravírozták volna.
De mindig megértette, miért tette, valahányszor Rachel elmagyarázta.
Ez eléggé eléggé vált.
A dátum nem bizonyította, hogy valami rejtélyes személy készítette fel neki Scoutot.
