Eleanor megértette, miért fontosak ezek a dolgok.
Egyszerűen utálta, hogy szüksége volt rájuk.
Daniel mindig ugratta a makacssága miatt.
„Egy stoptáblával vitatkoznál” – szokta mondogatni neki.
„És néha igazam is lenne” – válaszolta.
Három évvel a halála után ez a makacsság sehová sem tűnt.
Egyre kevésbé volt megbízható az emlékezete, de Eleanor továbbra is főzött magának, minden reggel sétálni vitte a cserkésziskolába, havonta kétszer önkénteskedett a helyi könyvtárban, és amikor képesnek érezte magát rá, továbbra is meglátogatta a nővérét.
Ráhel aggódott.
Eleanor utálta, ha aggódtak miatta.
Érveik ismerőssé váltak.
Rachel azt mondaná: „Csak biztonságban akarlak.”
Eleanor így válaszolna: „Biztonságban lenni nem ugyanaz, mint élni.”
