De amikor Dr. Morris részletesebb neurológiai vizsgálatot kísérelt meg, a remény ismét elhalványult.
Sombra reagált az érintésre.
Ez jó volt.
Mindkét hátsó végtagjában érzett.
Szintén jó.
De amikor felkötötték és arra biztatták, hogy tegye maga alá a mancsait, a hátsó lábai szinte azonnal összecsuklottak.
Az asztal mellől figyeltem.
„Fog-e valaha járni?”
Dr. Morris óvatosan letette.
– Erre még nem tudok válaszolni.
„Mi okozná a különbséget?”
„Mennyire tehető a fájdalom, mennyi a mechanikai sérülés, mennyi a hosszan tartó használaton kívül tartásból eredő gyengeség, és hogy az idegek elég jól működnek-e.”
– Tehát van rá esély.
« Igen. »
– És van rá esély, hogy nem fog.
« Igen. »
Értékeltem az őszinteségét, még akkor is, amikor utáltam.
