De talán hat másodpercig Sombra futott.
Ledermedve álltam.
Elérte a póráz végét, megállt és hátranézett.
Nem tudtam megszólalni.
Kocogva közeledett felém.
„Csináld meg újra.”
Megszagolta a kezem.
„Sombra, elfutottál.”
Farokcsóválás.
„Futózol.”
Fogalma sem volt, miért sírok.
Csak azt tudta, hogy a könnyek gyakran azt jelentik, hogy letérdelek, és a térdelés azt jelenti, hogy könnyebben hozzáférhetek az arcomhoz.
Megnyalta az állam.
Nevettem.
« Undorító. »
Még egy nyalás.
Több időt töltöttünk a parkban, mint terveztük.
Otthon a délután nagy részét átaludta.
Azon az estén üzenetet kaptam Denise-től.
Minden frissítést követett.
Ahogy látom sétálni, arra gondolok, hogy hányszor mentem el a raktár mellett anélkül, hogy tudtam volna, mi történik tíz méterrel arrébb.
