A férfi megdörzsölte a fülét.
– Nos, nézd csak meg magad.
Sombra farka megmozdult.
A férfi elmosolyodott.
– Megmutattad nekik.
Majdnem kijavítottam.
Nem voltak olyan „ők”, akiket azonosíthattunk volna.
Nincs ismert személy, akit Sombra legyőzhetne.
De talán nem erre gondolt.
Talán az „ők” a sérülésre gondolt.
Az éhség.
Az éjszaka.
Az esélyek.
Folytattuk a sétát.
A teherautó közelében Sombra hirtelen egy fa felé húzódott.
Egy mókus szaladgált a törzs körül.
« Szombra. »
Nem vett rólam tudomást.
« Szombra. »
A mókus megmozdult.
Sombra két lépést tett előre.
Aztán három.
Aztán történt valami, amit korábban még soha nem láttam tőle csinálni.
Futott.
Nem jól.
Nem messze.
Járása egyenetlen volt, és a hátsó része kissé oldalra lendült.
