Egy fekete kutya kuporgott a járda mellett.
A másodikat aznap reggel vették fel.
Sombra napfényben áll a klinika előtt.
Valaki a közönség soraiban elakadt a lélegzete.
Dr. Morris rám nézett.
– Mondd el nekik, mit gondoltál, amikor először megláttad.
Én tartottam a mikrofont.
– Azt hittem, meghalt.
A szoba elcsendesedett.
– Aztán megmozdult a szeme.
Sombra mellettem ült.
Az egyik kezem a vállára helyeztem.
„Régebben azt hittem, a történetének legnagyobb pillanata az volt, amikor felvettem.”
A régi fénykép felé néztem.
– Nem volt az.
Sombra a lábamnak támaszkodott.
„A legnagyobb pillanat még az érkezésem előtt történt.”
Az emberek vártak.
– Életben maradt.
Megfeszült a hangom.
„Egy sérülés miatt, amiről úgy gondoljuk, már több hetes volt. Az éhség miatt. A fájdalom miatt. Az kint töltött éjszakák miatt. A nappalok miatt, amikor alig tudott mozogni.”
