Aztán lenézett a bal kezére.
Egy arany karikagyűrű ült az ujján.
Úgy érintette meg, mintha még soha nem látta volna.
Scout még erősebben nekidőlt neki.
A keze az ezüst azonosító címkéről a férfi nyakát övező régi bőrre siklott. A bőr puha volt az évek óta tartó használattól.
Közelebb húzta, anélkül, hogy tudta volna, miért.
Aztán megváltozott az arca.
– Cédrus – suttogta.
Márkus várt.
„És borsmenta.”
Hüvelykujja lassan végigsiklott a gallér szélén.
„Dániel.”
A név jobban megijesztette, mint a vonat.
De csak egy pillanatra.
Aztán valami megenyhült a tekintete mögött.
„A férjem.”
Scout gallérján egy második biléta is volt, egy apró, szélein tompán kopott sárgaréz szív. Eleanor kinyitotta.
