„Eleonóra…”
Felemelte a tekintetét.
„Ezt tegnap vésték be.”
A mosolya eltűnt.
Az Albanyba vezető út további részében Eleanor az egyik kezében tartotta a kis szívet, a másikat pedig Scout hátán tartotta.
Kétszer is megkérdezte Marcustól, hogy hová mennek.
Mindkétszer ugyanúgy válaszolt.
« Otthon. »
Scout mindkétszer felnézett rá, amikor Marcus kimondta.
Az állomáson egy farmernadrágot és szürke kardigánt viselő nő várakozott, mielőtt a vonat teljesen megállt volna.
Negyven körüli lehetett, Eleanor halványkék szemével, de türelme teljesen eltűnt.
Amikor meglátta az anyját az ablakon keresztül, egyik kezével eltakarta a száját.
Aztán úgy tűnt, meggondolja magát, hogy nem sír, és gyorsan elindul a peronon.
„Anya.”
Eleanor lelépett, Marcus mellette, Scout pedig a lábánál.
