A nő arcát tanulmányozta.
Egy fájdalmas másodpercig nem jött a felismerés.
A fiatalabb nő visszafogta magát, hogy ne rohanjon előre.
– Rachel vagyok.
Eleanor ismét ránézett.
Aztán észrevett egy apró sebhelyet Rachel szemöldöke felett.
– Leestél a biciklidről – mondta Eleanor.
Rachel egyszer felnevetett, miközben a szeme megtelt könnyel.
„Harmadik osztály.”
„Mindenkinek azt mondtad, hogy a járda megtámadott.”
„Ez volt a hivatalos álláspontom.”
Eleonóra elmosolyodott.
Nem volt teljes felismerés.De elég volt.
Bent az állomáson Marcus elmesélte Rachelnek, mi történt.
Amikor megemlítette a frissen vésett dátumot, Rachel elhallgatott.
Aztán az anyjára nézett.
– Tényleg nem emlékszel?
Eleonóra megrázta a fejét.
Rachel a kis rézszív felé nyúlt.
„Ezt már tegnap megcsináltad.”
