Az út szélén fekvő fekete kutya olyan sovány volt, hogy amikor először megpillantottam, azt hittem, túl későn érkeztem. Bordái kirajzolódtak a koszos szőrzet alatt, hasa beesett, hátsó lábai pedig élettelenül hevertek mögötte, miközben alig néhány méternyire autók suhantak el mellette. Aztán a szeme felém fordult. Ez az apró mozdulat volt az egyetlen jele annak, hogy még él.

« Hány éves? »

„Lehetetlen tökéletesen meghatározni a kort egyetlen képsorozat alapján, de nem a tegnapi napról beszélünk. Sokkal valószínűbb, hogy több héttel ezelőttről van szó. Körülbelül egy hónap is beleférhet abba, amit látunk.”

« Egy hónap? »

« Igen. »

Megmutatta nekem a szokatlan területet.

„Jelentős sérülés történt. Járműütés is lehetséges. Súlyos esés vagy más erőhatás is okozhat sérüléseket. A kép alapján nem tudjuk pontosan megmondani, mi történt.”

A kezelőszoba felé bámultam az ajtón keresztül.

– Egy hónapig így élt?

– Úgy élte túl.

A megkülönböztetés keményen csapódott le.

„Tudott járni?”

„Lehetséges, hogy eleinte. Talán rosszul. Talán vonszolta magát. Már csak a fájdalom is korlátozhatta a mozgását. Az izomsorvadás arra utal, hogy egy ideje nem használja normálisan azokat a hátsó végtagjait.”