Az út szélén fekvő fekete kutya olyan sovány volt, hogy amikor először megpillantottam, azt hittem, túl későn érkeztem. Bordái kirajzolódtak a koszos szőrzet alatt, hasa beesett, hátsó lábai pedig élettelenül hevertek mögötte, miközben alig néhány méternyire autók suhantak el mellette. Aztán a szeme felém fordult. Ez az apró mozdulat volt az egyetlen jele annak, hogy még él.

„Stabilizálnunk kell az állapotát, mielőtt döntést hoznánk az ortopédiai sérüléseivel kapcsolatban” – magyarázta.

A tekintetem visszatért a röntgenfelvételre.

– Mi történik a lábaival?

„Ma este nem a lábai az elsődleges szempontunk.”

Ez a mondat pontosan elárulta, mennyire beteg volt.

Óvatosan kezdték el a folyadékbevitelt.

Mivel Sombra annyira alultáplált volt, még az etetést is ellenőrizni kellett. Dr. Morris elmagyarázta, hogy egy súlyosan kiéheztetett állat túl agresszív etetése veszélyes anyagcsere-problémákat okozhat.

„Lassan kezdjük” – mondta. „Kis mennyiségeket. Ellenőrizzük újra a vérértékeket. Figyeljünk az elektrolitokra.”

„Szóval még az etetés is árthat neki?”

– Ha rosszul csinálják, akkor igen.

Sombrára meredtem.

Minden, aminek egyszerűnek kellett volna lennie, veszélyessé vált.