Újabb szünet.
„Nem helyes.”
„Mit jelent ez?”
„Valahogy… félrehúzta.”
Lehunytam a szemem.
„Mikor volt ez?”
– Talán három héttel ezelőtt.
Három hét.
Tehát Sombra a környéken járt.
Sérült.
Látható.
Élő.
Megköszöntem neki és letettem a telefont.
Másnap reggel még a klinika hivatalos megnyitása előtt érkeztem.
Marisol az ajtóban fogadott.
– Még mindig itt van.
Ettől a négy szótól majdnem elgyengült a térdem.
„Evett?”
« Egy kis. »
« Mennyire kevés? »
« Három falat. »
Mosolyogtam, mielőtt megállhattam volna.
« Három? »
« Három. »
„Ez valami.”
– Ez mindenképpen valami.
Sombra ébren volt.
Amikor beléptem a kezelési területre, a fülei mozogni kezdtek.
Aztán történt valami, amire egyikünk sem számított.
A farka megmozdult.
Alig.
Egyetlen apró mozdulat a takarón.
