Az út szélén fekvő fekete kutya olyan sovány volt, hogy amikor először megpillantottam, azt hittem, túl későn érkeztem. Bordái kirajzolódtak a koszos szőrzet alatt, hasa beesett, hátsó lábai pedig élettelenül hevertek mögötte, miközben alig néhány méternyire autók suhantak el mellette. Aztán a szeme felém fordult. Ez az apró mozdulat volt az egyetlen jele annak, hogy még él.

„Ez megbonyolítja a dolgokat.”

Benéztem az iroda ajtajának üvegpanelén.

Sombra aludt.

„Mit csináljunk?”

„Először is meg kell erősítenünk. Aztán egy ortopéd szakorvosnak kell mindent átnéznie.”

« Milyen hamar? »

– Már elküldtem a képeket.

Mielőtt befejezte volna a beszédet, megszólalt a telefonom.

Ismeretlen szám volt.

Majdnem figyelmen kívül hagytam.

Valami válaszra késztetett.

« Helló? »

Egy nő megszólalt.

„Te vagy az, aki megtalálta a fekete kutyát a park közelében?”

« Igen. »

Szünet.

– Azt hiszem, tudom, hol szállt meg azelőtt.

Felálltam.

„Hogy érted ezt?”

« Van egy elhagyatott raktár a Ridge Avenue mögött. »

Dr. Morrisra néztem.

A nő folytatta.

„Hetek óta láttam egy fekete kutyát mászni a kerítés alatt.”

Megszorítottam a kezem a telefon körül.