„Miért hívsz most?”
– Mert tegnap este láttam a mentőállást.
– Láttál már valakit vele?
« Nem. »
„Etetőtál? Nyakörv? Bármi?”
« Nem. »
„Biztos vagy benne, hogy Sombra volt?”
– Nem lehetek benne teljesen biztos.
„Mikor láttad őt először?”
A nő habozott.
– Majdnem egy hónapja.
Ugyanannyi ideig, mint amennyit a sérülés sugall.
A képernyőn világító röntgenfelvételre néztem.
Sombra nem csupán megjelent a park mellett.
Hetekig, mielőtt beemeltem a teherautómba, valahol a közelben volt, olyan súlyosan megsérült, hogy vonszolni tudta magát, és olyan helyeken élte túl, ahová az emberek ritkán néztek.
És most először fogalmam volt, hol töltöttem annak a hiányzó hónapnak egy részét.Délután elmentem autóval a raktárba.
