„Gyerünk, haver.”
A súlyát az egyik hátsó lábára helyezte.
Fél másodperc.
Összeomlott.
Újra.
Ezúttal egy másodperc.
Újra.
Sombra felém fordította a fejét.
A tekintete sértettnek tűnt.
„Tudom.”
Újra próbálkozott.
A foglalkozás végére remegett a kimerültségtől.
Visszavittem az ágyába.
Egy kutyának, amely heteket élt túl a szabadban, három másodpercig tartó állás minden erejét igénybe vette.
Azon az estén döntést hoztam.
„Nevelőszülőként szeretném kezelni, miután leszerelt.”
Dr. Morris elmosolyodott.
– Kíváncsi voltam, meddig fog tartani ez a büntetés.
„Foster.”
« Természetesen. »
„Komolyan beszélek.”
„Én is.”
Egy héttel azután, hogy megtaláltam, Sombra hazajött velem.
Ugyanolyan takaróba csavarva hagyta el a klinikát, mint amit a parkban használtam, csak most felemelte a fejét.
