A parkolót figyelte.
Figyelte a teherautómat.
Amikor kinyitottam a hátsó ajtót, habozott.
« Felismered? »
Az orra mozgott.
Óvatosan emeltem fel.
Már nem érezte magát súlytalannak.
Nem nehéz.
De más.
Visszatérő anyag volt benne.
Otthon a nappali egy részét pihenőhellyé alakítottam át.
Vastag ágynemű.
Mosható betétek.
Víz könnyen elérhető távolságban.
Egy alacsony ételtál.
Baba kapuk.
Rehabilitációs heveder.
Nincs lépcső.
Sombra mindent megvizsgált az ágyából.
– Ez csak átmeneti – mondtam neki.
Az állát a takaróra támasztotta.
„Nevelőszülő vagy.”
A farka egyszer kopogott.
Az első éjszaka nehéz volt.
Hajnali kettőkor lihegetni kezdett, és megpróbált új pozíciót felvenni.
Megnéztem a gyógyszerlistáját.
Semmi sem volt esedékes.
Leültem mellé.
« Fájdalom? »
A folyosó felé nézett.
