Amikor elfáradt, a bal oldala egy centimétert húzódott, mielőtt felemelkedett.
Állandóan figyeltem a járását.
Valószínűleg mindig is az lenne.
Az ösvény felénél elhaladtunk egy idős férfi mellett, aki egy padon ült.
Sombrára nézett.
„Gyönyörű kutya.”
« Köszönöm. »
« Hány éves? »
– Talán négy.
A férfi előrehajolt.
– Megsérült?
« Igen. »
Sombra megállt, hogy megszagolgassa a cipőjét.
A férfi kinyújtotta a kezét.
Sombra azonnal elfogadta a figyelmet.
« Mi történt? »
„Nem tudunk mindent.”
Könnyebbé vált kimondani a választ.
„Súlyos medencei sérülései voltak, amikor megtaláltam. Hetek óta velük élt.”
A férfi Sombrára meredt.
– Ez a kutya?
„Ez a kutya.”
„Nem tudott járni?”
„Nem bírtam állni.”
Sombra közelebb lépett a padhoz.
