Mosolyogtam.
„A nevelőszülőség veszélyes.”
A lány aggódónak tűnt.
« Miért? »
„Sombrának nevelőszülőnek kellett volna lennie.”
Az anyja nevetett.
Sombra csóválta a farkát.
A lány letérdelt mellé.
„Most már tud futni?”
« Egy kis. »
„Fáj?”
„Néha megmerevedik. De megoldjuk.”
„Vajon valaha normálisak lesznek a lábai?”
Lenéztem.
Sombra bal hátsó lába továbbra is másképp forgott.
– Valószínűleg nem teljesen.
Megvakarta a nyakát.
„Nem érdekli.”
« Nem. »
Igaza volt.
Sombrát érdekelte a reggeli.
Törődött vele, hogy vajon túl sokáig tart-e a cipőfelvétel.
Törődött a mókusokkal.
A csirkével törődött.
Mélyen törődött azzal a bizonyos vörös takaróval, amelyet a sajátjának követelt.
