Az ő története nem akkor kezdődött, amikor megsérült.
Nem akkor kezdődött, amikor valaki meglátta, hogy átvonszolja magát egy kerítés alatt.
Nem akkor kezdődött, amikor megjelent az út mellett.
És nem akkor kezdődött, amikor felvettem.
Ezek csak életének szenvedéssel teli részei voltak.
Az igazi élete minden azutáni volt.
Az első önkéntes falat étel.
Az első farokmozgás.
Amikor először ült felegyenesedve.
Három másodperc állva.
Egyetlen alátámasztás nélküli lépcsőfok.
Séta az udvaron keresztül.
Egy kudarcba fulladt nevelőszülői megállapodás.
Egy mókus a parkban.
Hat görbe másodpercnyi futás.
Meleg ház viharban.
Egy piros takaró a padlón.
Egy ételestál, ami mindig újra megtelt.
Egyik reggel, jóval azután, hogy az orvosi vizsgálatai már rutinszerűvé váltak a sürgősből, kinyitottam a hátsó ajtót, és néztem, ahogy átmegy az udvaron.
