Odahúztam mellé a takarót.
„El foglak mozdítani.”
A tekintete követte a kezeimet.
Először a vállát érintettem meg.
Nincs morgás.
Lassan végigsimítottam az ujjaimmal az oldalán.
Összerezzent, amikor elértem a csípőjét.
« Bocsánat. »
Lehunyta a szemét.
A fájdalmas kutyák haraphatnak.
Soha nem szabad őket hibáztatni érte.
Egy ijedt állat nem érti, hogy a kezeid segíteni próbálnak. Csak azt érti, hogy valami fáj, és egy másik élőlény érinti meg.
Az egyik karomat a mellkasa alá, a másikat pedig a csípője alá helyeztem, amilyen óvatosan csak tudtam.
Az egész teste megfeszült.
Megálltam.
„Semmi baj.”
Egy pillanatra azt hittem, rám fog dühöngeni.
Ehelyett a feszültség eltűnt.
Teljesen.
Feladta magát.
Felemeltem.
Szinte semmit sem nyomott.
